Sirat tisztességgel a mennyasszony engem,
Megadják a srácok tartozásimat,
Eldalolnak mások minden dalt helyettem,
Ellenségeim tán rám koccintanak.

Könyvecskét nem adnak érdekeset többet,
És gitárom néma, húrtalan.
Tilos nekem lejjebb, tilos nekem följebb,
A nap is, a hold is egyként tiltva van.

Nincsen jogom hozzá, hogy szabadon járjak,
Mindössze csak annyi: ajtótól falig.
Tilos jobbra, balra, hogy ablakhoz álljak,
Álmok maradtak csak, és égből - alig.

Álmok, hogy a zárak megnyílnak majd sorban,
A gitárom újra vígan szól,
Hogy, kik engem várnak, mint ölelnek hosszan,
S miket dalol, ki nékem dalol.