Katalinka, Kátya, Katalinka,
Rajtad minden, minden klassz nekem!
Ami most vagy: olcsó fenyőfácska,
Majd kinyalva drágulsz hirtelen.

Bársonyt, selymet, cicomát adok rád,
Esküszöm az Úristen előtt,
Utoléred flancban a Tamarkát,
Igaz, tavaly megkéseltem őt.

Katalinka, ne parázz, ígérem,
Együtt élünk prímán, te meg én!
Még hogy élünk?! Maga lesz az Éden!
S nem döfök le prostit az idén.

Kátya, kétkedsz? Elég már, fenébe!
Széttépem az ingem - ezt nekik!
Mulassunk most mindent félretéve,
Aztán úgyis gyász következik...