Az úton, az úton lépsz te számtalan,
Nem tudod, hogy hol lesz vége majd,
Megyünk más-más oldalon, akár két pártalan,
Egyikünk sem bír átkelni rajt’.

Tekinteted rám mosollyal vessed,
Mosolyogj - én túlnan, de melletted.
Tilosba is hajtanék... megbüntetnek... mit nekem!
Csak te mondd meg, hogy mikor tegyem.

Arcodon a mosoly vajh’ kinek fakad?
Mosoly, mire én vagyok, ki vár.
Állok, szemem hunyom, nyitom - már csak egymagad,
Késtem újra átkelni, de kár!

Tekinteted rám mosollyal vessed,
Mosolyogj - én túlnan, de melletted.
Beszélnünk kell, előttünk még kilométerek,
Gyere át, ha nem értettelek.

Lépkedek, lépkedek - ki tilthatja meg!
Lépteim az útra mérem rá.
Én azon utánad végtelenbe elmegyek,
Csak ne térj le róla bárhová.

Tekinteted rám mosollyal vessed,
Mosolyogj - én túlnan, de melletted.
Utunk hosszú, véget érhet, attól rettegek,
Ha átmenni hozzád nem merek.