Kitört a zendülés! Sirályok úsznak
Hajónk felett, hol tegnap két zsiványt
Aranypénzek miatt árbocra húztak,
Bár négy is rászolgált egyébiránt!

Ha fú a szél, ahány vitorla, mind kell!
Ne válogass, bármely hajó - egy tét!
A siker - mítosz, s élünk mi e hittel,
Ha egyszer zászlót bontunk, feketét!

Moraj futott hosszában át a dekken,
A becsület, a tor feledve lett,
S üvöltve, mint ki megrettenthetetlen,
Előkapták a hosszú késeket.

Ha fú a szél, ahány vitorla, mind kell!
Ne válogass, bármely hajó - egy tét!
A siker - mítosz, s élünk mi e hittel,
Ha egyszer zászlót bontunk, feketét!

Már mutogat kettő a kapitányra:
Kapjátok el! Ördög sem mentheti!
De ő a zsákmányt tegnap - ki-ki látta -
Tengerbe dobta, nincs mit veszteni.

Ha fú a szél, ahány vitorla, mind kell!
Ne válogass, bármely hajó - egy tét!
A siker - mítosz, s élünk mi e hittel,
Ha egyszer zászlót bontunk, feketét!

És jött egy hullám, súlyos, mint a kripta,
Mindent sodort: torkot fojtó kezet...
A vízbe mindent - hogyha vér itatta,
Higgyétek el, nagy érték nem lehet!

Ha fú a szél, ahány vitorla, mind kell!
Ne válogass, bármely hajó - egy tét!
A siker - mítosz, s élünk mi e hittel,
Ha egyszer zászlót bontunk, feketét!