Nem vagyok itt, Oroszhont elhagytam!
Lánykák sírják taknyosra nyomom.
Másutt vetem most hálátlan magvam:
Szép Elysium-i dombokon.

Villamos a Presznyán. Utas hangja:
„Nincs - elhúzta végre a belét!
A versailles-i kastélyt magasztalja,
Más dalokkal játssza ott eszét!”.

Hátam mögött ketten összesúgnak:
„Ő nem az... Ő elment - tudd, mi van!”
„Ja, nem ő?” És könyökölnek, rúgnak,
Térdemre ülnek a taxiban.

Ványa, kivel Magadánban ültem,
Még a frontról régi, jó barát,
Mondja, írom neki: „Jöjj, különben
Itt az ember elunja magát!”

Kérezkedtem máris haza, mondják,
Folyamodva kegyért oda fel...
Nem térhetek vissza, ez bolondság,
Nem utaztam én ugyanis el.

Te elhitted... Nos, ajándék illet,
Filmszínházban ez a „happy end”.
Renault-műveket, Diadalívet
Nyertél, pajtás, ez annyit jelent!

Ilyen kacsát hogy lehet elhinni?!
Nevetéstől, becsszó, meghalok!
Nem utaztam el... Nyugtatót inni
Kár, s remélni - mert nem is fogok!