Beszélni erről késő már,
Csak nevetni jó;
Most rejtegetni mégis kár,
Ez volt a való...

Sok remény, mi gyúlt,
Elhervadt, lehullt,
Akár egy megkésett virág.
Volt egy tavaszom,
Örök tavaszom,
Így késtem le hát.

Ne bomolj, tavasz!
Bort fogadásból nincs, miért fogyassz,
Kívülre kulcsot sohase akassz,
Ablakot ragassz,

Csokrot ne fogadj,
Ne fogadj el, és te magad se adj,
Ha őrjít is, szemmel rá ne tapadj,
Némulj, s rejt’ maradj!

Tűzzel nem szabad!
Álmaid róla tartsad zár alatt,
Tavasszal tiltsd, hogy bekopogjanak,
Télen lássanak!

 
 
 
 

 
 
 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

 
 
 
 

Hideg egy egész télen át
Sohasem marad!
Téli szerelem, azt mondják,
Sokkal biztosabb...

Reményem, mi gyúlt,
Elhervadt, lehullt,
Akár egy megkésett virág.
Volt egy tavaszom,
Első tavaszom,
Jaj, lekéstem hát!

Ördög vigye... passz!
Ha akarsz - fogadásból bort fogyassz,
Ha akarsz - kulcsot kívülre akassz,
Szemet rátapassz,

Mert a január
Ajtódhoz oson, hótorlasszal zár,
S mit ablakodból látsz, ismét sivár...
Tárd ki ajtód már!

Fújd a dalokat,
Szívből ha adják, kapjál csokrokat!
Ha akarsz - adjál ajándékokat,
S égj - ha gyújtanak!