Nekem bármely fakír - csupán egy törpe golyhó!
Én pancserek helyett őket munkáltatom.
Vegyétek meg jegyem, a célom Monte-Carlo,
S majd bosszút állok én csalóikon!

Nem csábíthatnak el szépségeik sem engem,
Rulett-asztalra vessek csak szemet.
A bankot adók majd nyalhatják talpam menten,
Vonatra szállok és - hazamegyek.

Megjátszok én pirost, de feketét is sorban,
Bejárok minden hercegségi zegzugot.
Ott nem marad más majd a kaszinókban,
Csak feldicsért, zöldposztós asztalok!

Majd benyomás-özönnel térek haza onnan,
Koktélt iszom és jazz szól mindeközben.
A pénzükből rakásnyit, hogyha már elhoztam,
Majd szovjet banknak lesz valuta bőven.

Én hetykeséget félretéve szólok erről,
Időm tréfálni nincs, - mert „lógok” nemsoká.
Ám mégis van remény, hogy szép hazámnak ebből
Bizonnyal haszna származik. Hurrá!