Szerepnek, dalnak egyszer, hogyha vége,
Mint végzem én, és merre - nem tudom.
De azt az egyet jól tudom betéve:
Meghalni biztos nem kívánkozom!

A tisztelet nehéz láncát viselve
Hírnév bilincse nem tetszik nekem...
A tölgykapum vasát csontjával verve
Ki az, ki, hej, betörne hirtelen?!

Bár válasz nincs, tudom, hogy ő az, itt van,
Ki láncra vert kutyáktól úgyse fél;
Már látom is, sövény fölött hogy villan
Kifent kaszán az ismert pengeél...

...Mert koptatom, lehull ezüst nyakörvem,
Aranyból láncom foggal széttöröm,
S palánkra fel! Bordám reped, miközben
A sűrűn át viharba elszököm!