Jöjj, mesélj, kedvesem,
Jöjj, meséld el nekem,
Mi történt veled, mért titkolod!
Mindent tán eltoltál,
Elbuktál, elszórtál?
Nem segített meg őrangyalod?

Netán elcsüggedtél,
Avagy későn lőttél?
Vagy elnézted, szegénykém, hol fenn, hol meg lenn?
Mennybe vágytál? Az - fenn.
Furcsa lény vagy te - lenn!
Mi lesz most? Mosolyogj, kedvesem!

Legény délceg, de hány,
nagy sietve lován
Elhúz messze, hol rossz, hazug nem lesz sosem!
Furcsa vagy, egy csoda,
készültél tán oda?
Mi van véled, mesélj, kedvesem!

Kedvesem, lehet ám,
Futsz a sorsod után,
Kérted: „Várj, fordulj szembe velem!”
Fordult... Most láthatod,
Ronda egy vén kokott,
Köpj te rá, mosolyogj, kedvesem!

Űzd a bajt, hogyha kell,
Dallal és füsttel el,
És még nyergeld meg egyszer a gyors paripát!
Ha csak percre, kicsit,
Felejtsd sorsodat itt,
S engem, jöjj, ha akarsz, ölelj át!

Legény délceg, de hány,
nagy sietve lován
Elhúz messze, hol rossz, hazug nem lesz sosem!
Te, egy furcsa csoda,
készültél tán oda?
Mi van véled, mesélj, kedvesem!

Gyötört vagy, dőlj le hát,
Huncuté a világ,
Vár reád a te évszázadod.
S ha netán megszakad,
Társaid föld alatt
Összébb húzódnak: Isten hozott!

Pihenj meg, ne siess!
Magadról súlyt levess,
Jobb, ha így követed a sikert lezseren!
Lelked dús kincseit
Mostanság nem veszik,
De a tóban iszap ne legyen!

Legény délceg, de hány,
nagy sietve lován
Elhúz messze, hol nincs hazug, rossz - csak csend van.
Ha te, kedves csoda,
eljutsz mégis oda,
Ne feledkezz meg majd ott rólam!