Ó, kedves Ványa! Járok Párizs-szerte,
S mit látok, hallok - noteszembe persze -
Rögzítem én az élményt követően,
S ha megöregszek, megírom majd könyvben,

Hogy úgy kellünk mi Párizsnak, te Ványa,
Akár satu a szaunába.

Emigránsok a másodnemzedékből,
És félreértés folyton mindkét részről.
Tévesztenek: nevek, fogalom bánja,
És nem lennél nekik Ványa, csak „Ványja”.

Mi úgy kellünk itt Párizsnak, te Ványa,
Mint síléc orosz szaunába!

Egy mademoiselle-nek máris udvaroltam,
Barátom most Pierre és Jean-Louis,
És megfordultam az Eiffel-toronyban,
Honnan fejekre köpni kész buli!

Hogy úgy kellünk mi Párizsnak, te Ványa,
Akár satu a szaunába.

A térnyerésünk észrevenni éppen
Külországokban nem nehéz dolog:
Nos, Párizsban, a nyilvános vécékben
Vannak oroszul, hm, feliratok...

Mi úgy kellünk itt Párizsnak, te Ványa,
Mint síléc orosz szaunába!