Homok-sárga közepén
a forró Afrikának
szerencsétlen esemény
dúlta fel a házat.

Elefánt szólt: „Nincs mese,
vízözön lesz máma!”
Zsiráf szeretett bele
egy antilop leányba.

Lárma tört ki, kész banzáj,
és csak a vén-csőr papagáj
rikkantott a bokron át:
„A Zsiráf nagy... Messzebbre lát!”

„Számít is, hogy szarva van?
szólt rajongva Zsiráfunk.
Szarvas bár, vagy szarvatlan,
ma mind egyenlő nálunk!

Ha a csorda, a család
nem fogadja őt be,
ne hibáztassatok hát,
elmegyek - örökre!”

Lárma tört ki, kész banzáj,
és csak a vén-csőr papagáj
rikkantott a bokron át:
„A Zsiráf nagy... Messzebbre lát!”

Antilop papának egy
ilyen vej mért is kéne?
Hogy mily magas, az egyre megy,
nem lesz közöttük béke...

Zsiráf vő meg háborog:
„Leszólni, hogy nem átall?!”
s bölényékhez távozott
az antilop-párjával.

Lárma tört ki, kész banzáj,
és csak a vén-csőr papagáj
rikkantott a bokron át:
„A Zsiráf nagy... Messzebbre lát!”

Sárga, forró Afrika
nem idilli körzet:
Zsiráf papa és -mama
sír krokodilkönnyet.

Nincs igazság fent, se lent,
miféle törvény ez?!
A zsiráflány férjhez ment
valami bölényhez.

...A Zsiráf tévedett,
mégsem ő, az vétkezett,
ki rikkantott a bokron át:
„A Zsiráf nagy... Messzebbre lát!”