Szemünk éles acél, hajnalfény vágta át,
Ravaszt így oldva fel, mint szezám kapuját.
Jött is számos lövész, ha már szóba került,
S mert a holtág felől vasdarázs-raj repült,
Minden kéz, minden kéz itt most tetemre gyűlt!

Hasra vágtuk magunk, agyarunk rejt maradt,
Az a társ is, ki átbújt a zászlók alatt,
S puha mancsával vermekre lelt odaát.
Aki golyóktól mentesnek tudta magát,
Az is itt lapult, izzadt, s a félsz járta át.

Hogy az élet reánk vetne mosolyt?.. Soha!
Nekünk kár - egyke bár... - őt szeretni.
Bezzeg ép, tetterős a halál fogsora,
Fülig-szép vigyorát sose rejti.

Ellenségünk felé küldjük gúnymosolyunk,
Lesz még tajtékos kutyáid marja!
De a hóban, mely vérpettyes, így szól sorunk:
Többé nem vagyunk farkas, se falka!

Kúsztunk, farkunkat behúzva, mint a kutyák,
Fel az égre emelve a döbbent pofát:
Vagy a mennyekből sújtott le ránk egy ítész,
Vagy a világvég jött el, és billent az ész,
De a vasdarázs-csípés - az valódi vész.

Bár az ólomeső vérben áztatott el,
Döntöttünk: maradunk, könnyen nem adjuk fel!
Lenn a hó olvadt lázasan hasunk alatt,
Nem az Úr, ember gyilkolt itt békés vadat,
Farkast célzott, ha fut, ha meg szállt: madarat...

Csahos nép, te a falkámba ne köss bele,
Egy az egy ellen - ti vesztenétek.
Nekünk farkasként jó, és mi élünk vele,
De ti ebül is értek majd véget!

Ellenségünk felé küldjük gúnymosolyunk,
És ezt mesének senki se tartsa.
De a hóban, mely vérpettyes, így szól sorunk:
Többé nem vagyunk farkas, se falka!

Csak az erdő felé, ott pár megússza majd!
Ölni még nehezebb, hogyha fut, ezt a fajt!
Nosza, húzzatok el, mentve kölykeitek!
Engem céloznak félrészeg fegyveresek,
De majd hívom az eltévedt lelketeket.

Aki élt, az elbújt a part túlsó felén.
Magam mit tehetnék? Semmit nem érek én!
Tompák érzékeim, szemem cserbenhagyott...
Merre bújtok, ti hajdani erdőlakók,
Merre, véreim, sárga szemű farkasok?!

...Merthogy élek, most szűkölve körbeszagol
Farkasüvöltést nem értő népség,
Ez a sok kutya mind rokonunk valahol,
Nekünk prédául szolgáltak nemrég.

Nekik így küldöm én farkas-gúnymosolyunk,
Szuvas két agyaram mutogatva.
De a vérpettyes hóban már olvad sorunk:
Többé nem vagyunk farkas, se falka!