Ki merészelte mondani: „Kész!
Minden elhamvadt, bárki vet: dőre!”?
Hogy a Föld halott, úgy az egész?
Nem! Csak elrejtezett kis időre.

Anya volta el nem vehető,
Ahogy tengert se merhetsz ki cseppig.
Nem is égett ki, nem hihető,
Csak a bú-korom lepte be eddig.

Lövészárkai vágott sebek,
Bombatölcsérek tátognak fákért,
Futnak pőrén a Föld-idegek,
Földöntúli a kín, amit átélt.

Mindent kibír ő, vár, kiagyal,
Soha bénaként ne írjad össze.
Ki merészelte mondani, dal,
Amit ő dalolt, hallgat örökre?

Nem! Ha nyögve is, zeng ez a Föld,
Sebek mélyéről tör fel a hangja,
Lelkünk tőle kapott-örökölt,
Csizmák nem fognak taposni rajta!

Ki is hitte, kiégett a Föld?
Nem, csak elrejtezett kis időre.