Ki merészelte mondani: „Kész! Minden elhamvadt, bárki vet: dőre!”? Hogy a Föld halott, úgy az egész? Nem! Csak elrejtezett kis időre. Anya volta el nem vehető, Ahogy tengert se merhetsz ki cseppig. Nem is égett ki, nem hihető, Csak a bú-korom lepte be eddig. Lövészárkai vágott sebek, Bombatölcsérek tátognak fákért, Futnak pőrén a Föld-idegek, Földöntúli a kín, amit átélt. Mindent kibír ő, vár, kiagyal, Soha bénaként ne írjad össze. Ki merészelte mondani, dal, Amit ő dalolt, hallgat örökre? Nem! Ha nyögve is, zeng ez a Föld, Sebek mélyéről tör fel a hangja, Lelkünk tőle kapott-örökölt, Csizmák nem fognak taposni rajta! Ki is hitte, kiégett a Föld? Nem, csak elrejtezett kis időre.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2014