„Boriszov közlegény!” - Jelen! - „Hogy szól a történet?”
Úgy esett, hogy nem maradt erőm:
Eső vert, én fáradtam, majd mindinkább sötétlett...
Ám figyelmeztettem őt külön!

Felszólítottam: „Állj! Ki vagy?” Poénkodott...
Lövés fölé... „Ne játssz hülyét!” - így ordított.
Latolgattam kicsit, nem alkuszom vele,
Kiköptem csikkemet, s közelről - durr bele!

„Boriszov, csak igazat!... Az jobb lesz majd magának!
Megismerte őt már messziről...”
Köd volt, nem láthattam őt, s bár kiáltottam párat,
Jött, csak jött a sötétség felől.

Felszólítottam: „Állj! Ki vagy?” Poénkodott...
Lövés fölé... „Ne játssz hülyét!” - így ordított.
Latolgattam kicsit, nem alkuszom vele,
Kiköptem csikkemet, s közelről - durr bele!

„Hallja, közlegény!” - a vizsgáló gyötört így újra, -
Hadbíróság lesz ezek szerint!”
Álltam posztomon - köd volt, eső, be volt borulva...
Fáradtan soroltam fel megint.

Felszólítottam: „Állj! Ki vagy?” Poénkodott...
Lövés fölé... „Ne játssz hülyét!” - így ordított.
Latolgattam kicsit, nem alkuszom vele,
Kiköptem csikkemet, s közelről - durr bele!

...Éve lesz, - mert én a sértést gyorsan nem felejtem - ,
Bánya mélyén volt egy kis perünk,
Igaz, szívből nem sikerült vele beszélgetnem,
Légkalapács zavart be nekünk.

„A lányt hagyod!” - kiáltok rá. Poénkodott...
Elsült kezem... „Ne játssz hülyét!” - így ordított.
Latolgattam kicsit a nyílt sértegetést,
Kiköptem csikkemet, de eldobtam a kést.

Volt szerencsém... kiderült, hogy ő túlélő fajta!
Én meg itt nem szegtem eskümet.
Bár igaz, köd volt, eső, borult ég, felhők rajta...
Joggal lőttem - így rendeltetett!

Felszólítottam: „Állj! Ki vagy?” Poénkodott...
Lövés fölé... „Ne játssz hülyét!” - így ordított.
Latolgattam kicsit, nem alkuszom vele,
Kiköptem csikkemet, s közelről - durr bele!