Ha egy barát fogná magát -
Egyszer veled, majd ellened;
Ha nem azonnal tudható,
Jó vagy tűzrevaló;

Magas hegyekbe menj vele!
Legyen próbaképp ott a tét:
Mit is ér a közös kötél?
Kivel „áld meg” a cél?

Ha csak reszketeg ténfereg,
Feje már tele, s menne le,
Alig érte még jég, de kék,
Botlik... Jaj, segítség!

Akkor neked nem embered,
Ne szidd le, hajtsd el messzire:
Hegyre nem való, szó, mi szó,
Meg sem dalolható.

Ám ha nem nyögött, nem köpött,
Zordan téged ott nem hagyott,
S mikor hasadt a sziklapad,
Fogta jól súlyodat.

Úgy ment veled, kész ütközet,
Állt a csúcson, mint vascövek,
Azt jelenti ez, légy nyugodt,
Magad rábízhatod!