Tegnap hol jártam én, ha megölsz, se tudom,
Rémlik, tapétás volt a fal mindenütt.
Volt a Tánya, s vele egy barátnő-rokon,
Csókolóztam a konyhában kint velük.

Reggel mondják nekem:
Szidtam jó anyukát,
Ugráltam meztelen,
Rettegett a család,

És hogy óbégattam
Teli torokból ám,
Közben hajtogattam:
Tábornok a papám.

Ingem tépve, a mellemre vertem nagyot,
Mondván, mindenki elárult engemet,
Tőlem itt pihenőt vendég egy se kapott,
Mind rossz három akkordomtól szenvedett.

Lévén fáradt, ezért
Nem is ittam tovább,
Padlón taposva szét
Drága kristálykupát,

Falra löttyent borom,
Majd a kávézó szett
A kitárt ablakon
Kezemből kiesett.

Nem mert szólni ezért fiaszót senki sem,
Ámde lassacskán magához tért a nép,
Nosza, rám rontott mind, összekötve kezem,
S rajtam játékuk így vette kezdetét.

Egyik vodkát belém,
Másik arcul köpött,
Holmi táncfenomén
Lábbal hasba bökött...

Eskü tartott híven
Fiatal özvegyet, -
Egyszer élünk hiszen! -
Meg is szánt engemet.

Bevert arcommal én a konyhán, sápadón,
Tettem úgy, mintha kész lennék adni fel.
„Ennyi volt! Kössétek ki kezem, fáj nagyon!”
Ki is kötötték... kést, villát dugva el.

Lett is ekkor gubanc,
Nincsen szó rá, nyerő,
Honnan jött, tudja franc,
Karjaimba erő?

Ahogy megsebzett vad
Kapja össze magát,
Ajtót, ablakokat,
Rácsot úgy törtem át...

Tegnap hol jártam én, nap, ha tűz, sem lelem,
Rémlik, tapétás volt a fal mindenütt...
Ám az ütleg nyomán sok a folt képemen,
Hogy is játsszam el kinn most a népszerűt?

Hogyha minden igaz,
Harmadrészt legalább,
Marad énnekem az:
Föld alá, nincs tovább!

Ámde átélte ezt
Ama jó özvegy ott,
Megsajnált egyenest,
S lakni véle hagyott...