Körülvéve ördögöktől Ki tölt nékem poharat? Szúrnak priccsről és fotelből, Ég tudja, ki gonoszabb... És hová, mily messzeségbe, Még miféle utakon Hurcol a hazugság népe Minket át etapokon! Mi marad még nékünk hinni? Nem baj, úgymond, ami gond? Igyál, ha van kedved inni, Testvér, ez már mit se ront. Mit keressünk benned, élet? Merre várjon kikötőnk? Nap, ragyogtasd jobban fényed! Szentekkel vár temetőnk...
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2019