Míg karbonárik legtöbbje
Halát vodkába fojtva jól
A föld alá siet, hogy ott
A harcát kezdje meg,
Én fekszem tűre felbökve
Egy vékony deszkán valahol,
Mit ujjaimmal karmolok,
És fájón szenvedek.

A tűn, bár görnyednem szabad,
De pózt, azt nem cserélek;
Köröttem trágyabogarak,
És szitakötő-rémek.

Mint gyermek ástam, fogdostam,
Jó ismerősöm mind,
Most én lettem rovar magam
A történtek szerint.

Nos, ott volt mindnyájunk alatt
Egy fényes zománctáblácskán
Kiírva akkurátusan
Az osztály és a nem...
Egy szűkös üveg volt a lak,
Hol préselődtünk hajdanán,
És közelharcban megtudtam:
Ki mérges, és ki nem.

Egy tágas ágyba képzelem
Személyem gondolatban,
De „Ismeretlen faj”, nekem
E név sértő alattam...

Én Homo voltam, olvasó,
És sapiens, mi fő,
Osztályom - Emlős, szoptató,
Nemem - felejthető.

Hogy hátba fújt, vagy szembe szél,
Ruhám fehér volt, vagy melós?
Én úgy siettem, véresen,
A kunyhómhoz nagyon,
De - Ezt neked! - eszköz lettél,
Egy szemléltető-oktatós,
És lógok itt most mérgesen
A vékony falapon.

Szégyenkezem, mint iskolás,
Mint eladó menyasszony,
Miközben dong egy nagy darázs,
Hogy nékem sincsen pardon.

A lepkék vihognak reám,
Mily furcsa szomszéd lény,
A pajorok hümmögnek ám,
S a bábok is, mi tény.

A fajtársak, korábbiak,
Csak félve közelítenek:
Kétlábúak, ki kettőt vall,
De hármat spekulál.
Rám szúrósan pillantanak,
Te korcs, te rém, majd lesz neked,
S belém egy bökve undorral
Summázni így talál:

„Nincs véle nexus, rendezett,
És nincs remény se várni,
Jó társaim, ezért lehet
Őt bogarak közt látni.

Gondolkodásra képtelen,
Hoz mindig bajra bajt,
S mit itt tehet, alighanem
Csak tűn foroghat majd!”.

Hát, nem hallatlan egy eset?!
Nem réten leltek fű alatt!
Ez pusztán balga tévedés,
Melléfogás, az ám!
Lakoljon az, ki tévedett,
Ezért ki kell, hogy oldjanak,
És jő az átminősítés,
Majom leszek talán...

Nem tévedés, kész akció,
Mi végbement felettem,
S egy csúszómászó-verzió,
Amelyben most leledzem.

Csak fekszem, széjjel tagjaim,
Mert döntetlenre játszva
Szándékosan soroltak, ím,
A hüllők táborába.

Tán minden összejön nekem,
Ha mézzel lesz itatva át
E feltűző lapocska is,
Hisz’ mondják: jó terep!
Lesz szívszeretet, türelem,
A selyemhernyó lakta báb
Meg egy darázslány, kis hamis,
Nekem már tetszenek.

A darázsnéppel kellemes,
Nincs kutyabűzös példány,
Akad közöttük pár nemes,
Karcsúra fűzött széplány.

A bábokból meg hirtelen
Kibújhat egy csoda,
Mely keblet villant szemtelen,
S rá hajfürt hull oda...

Nem üdvözöl a csiga sem,
A dongó - és bögölysereg
A csótányt, mely trágyába váj,
Undorral megveti.
Pletykákon él, kevély velem
A sok mellém teremtetett,
De nékem fajtámmal muszáj
Immár szót ejteni!

Van itt tücsök, gyomorbajos,
Egy bolha-serke gajdol,
És nézd, poloska, két lapos
A harmadik alfajból,

Egy félerővel cirpelő
Enyhén nyomott tücsök,
Kit, lévén csendet megtörő,
Majd vár két karcsú szög...

Egy pók agyam irigyli el,
Poloska hemzseg, nincs szünet,
A szép darázslány mátkaként
Lejt táncot egymaga...
Már bármivé, de lenni kell,
S a három tű bár feszület,
De róluk föld csodájaként
Vár égnek magasa.

Agyamban nő a borzalom,
Már rajt’ rovátkák vannak:
A lódarázs lesz sógorom,
De kit tudok fiamnak?..

Nem óhajtok, becsszó, herét
Apósnak, ugyebár!
Hát itt az óra, itt van rég,
Hogy feltámadjunk már!

Még éltünk jóformán, midőn
Már átszurkáltak tűhegyek,
A méh-szárnyacska csapkodott,
És rítt a hangyanép.
Mi együtt nyögtünk szenvedőn,
Mint nyársra húzott egyesek,
Feledjük hát, kik voltunk ott,
Barátaim, végképp!

Bár nagyképű vagyok kicsit,
Gombócot nyeltem, érzem:
Fogjátok fel, ember van itt
E rovargyűjteményben!

Ki ment meg minket, hogy segít?!
E sors - valódi kín!
Utánam tűkről mind le itt,
Bogár-sorstársaim!

Hát, így esett egyszer velünk,
Felálltunk végre, láss csodát,
Habár darázs pár hümmögött,
Erőseké a jog!
Azóta bolhátlan terünk,
Elűztünk minden poloskát,
És régi könyvszekrény mögött
Landolt tucatnyi pók.

A botrány elcsendesedett,
S kik otthon vannak fejben,
Nem élnek többé, meglehet,
Már ily rovar-szerepben.

Hogy én? Én kádban dőzsölök,
Nincs több gond, régi vád.
De kár, hogy táblácskám fölött
A tű - már mást döf át...