Okudzsavát utánozva
Járt-kelt a jólelkű Igaz a csodás ruhákban,
Hadd lássa örömmel együgyű, árva, szegény.
Csalta a Hazug őt álnokul: „Maradj ma nálam,
Éjjelre fekhelyet, kényelmest kínálok én!”

Hiszékeny Igaz oly békésen elszundikálva
Mosolygott álmában, nyála is kibuggyant még.
Ravaszdi Hazug egy takarót húzott magára,
S hozzábújt kéretlen élvezni testmelegét.

Egyszer csak felpattant s kifakadt pofákat vágva:
„Nő, az csak nő, magam ilyenért törni minek?!
Különbség semmi sincs Igaz és Hazug közt, már ha
Mindkettőt egyformán pucérra vetkőzteted!”

Csillogó csokrait hajából gyorsan kifonva
Felkapta ruháit, nagyjából szemrevalót,
Óráját, pénzét és okmányát marokra fogva
Köpött a Hazug, és szitkok közt eltávozott...

Tolvajlás történt, az Igaz ezt reggelre látta,
Mégis a tükörkép volt, ami meglepte őt!
Már előbb kormot kent valaki tiszta arcára,
Még sose volt ilyen gyász-fekete azelőtt.

Kővel is dobálták, de ő csak nevetett: „Mindez
Hazugság volt, viszont rajta van az én ruhám!..”
Két balga jött, mert a jegyzőkönyv hiteles így lesz,
S gyalázó szavakkal illették egymásután.

Szidták, hogy szajha, sőt, rosszabbnak nevezte egyik,
Sárral is dobálták, uszítva rá vad kutyát:
„Híre se maradjon, szívódjon fel holnap estig!
Százegynyi versztára hordja el innen magát!”

Jegyzőkönyv végére került egy sértő summázat
(Mások sarából is varrtak a nyakába még):
Züllött egy nő... Az, hogy Igaznak hívják - gyalázat...
Részegen kínálta éjjelre pőre testét!

Esküdözött, zokogott az Igaz összetörten,
Kóborolt pénztelen, sokáig nagy betegen.
Jó paripáját a Hazug meg ellopta közben,
És azzal vágtatott messze a szégyentelen.

 
 
 
 

Van ma is oly csodalény, ki az Igazért harcol,
Ám nincs a szavában igazság fikarcnyi rész:
„Győz majd idővel a tiszta Igaz, de csak akkor,
Hogyha a nyílt Hazug példáját követi kész!”

Gyakran, ha háromra jutott csak nektek egy vodka,
S nem tudod, pajtás, hogy éjjelre milyen zug vár,
Levetkőztethetnek, úgy igaz, tisztán kimondva!
Nézd csak - a Hazug a nadrágod koptatja már.
Nézd csak - a csuklóján órád a kedvére jár.
Nézd csak - a lovadra sarkáról fröccsen a sár.