Félrevert harang szól
Ünnepélyes okból,
Vagy a pestis van itt ma,
Mint rég...
Lant szavát túlzengve
Terjed világszerte,
Tán ki húzza, elitta
Eszét?

Síri a vészharang, rettegés kútja,
Nővért és fivért is áthatni tudja.
Pestis, neked
Hajtunk térdet, fejet,
Tiéd a koporsók, katonák útja.

Nem!.. Ki húzza - józan!
S láthatod valóban,
Lépteit a Sors miképp
Veri.
Ott, hol erdők voltak,
Most a fák mind holtak,
Csizmákkal a rizsföld épp
Teli.

Egyazon sors jut gazdagnak, szegénynek,
Boncolni jól tud, szenvtelen a Végzet.
Egyformán büntet
Háborúval minket,
Csak jobban tűri, Ázsia, a néped.

Bús a bolygó, rája
Nem jut fák ruhája,
Földanyát a tűz nyeli
El kint!
Ám mikor kihűl már,
Pusztaság, mi rá vár,
S nulláról kell kezdeni
Megint.

Ünnepre hívnak pokolbéli hangok,
Ivással adjunk hamvainknak rangot,
Félszemű küklopsz legyen táncra kérve,
S örvendjünk hozzá Vízözönünk nézve.

Nem álom ez immár,
Valahol közel jár
Rothadás, füst átható
Szaga.
Egyre halkabban szól,
S látszik a magasból -
Ősz a rémült hangadó
Maga.

Ébreszd az álmost, húzzad a harangot!
Szerelmes párok mind hallják e hangot,
Kiégett földön jól csak olyan élhet,
Ki holt, vagy eddig nem született még meg.