Félrevert harang szól Ünnepélyes okból, Vagy a pestis van itt ma, Mint rég... Lant szavát túlzengve Terjed világszerte, Tán ki húzza, elitta Eszét? Síri a vészharang, rettegés kútja, Nővért és fivért is áthatni tudja. Pestis, neked Hajtunk térdet, fejet, Tiéd a koporsók, katonák útja. Nem!.. Ki húzza - józan! S láthatod valóban, Lépteit a Sors miképp Veri. Ott, hol erdők voltak, Most a fák mind holtak, Csizmákkal a rizsföld épp Teli. Egyazon sors jut gazdagnak, szegénynek, Boncolni jól tud, szenvtelen a Végzet. Egyformán büntet Háborúval minket, Csak jobban tűri, Ázsia, a néped. Bús a bolygó, rája Nem jut fák ruhája, Földanyát a tűz nyeli El kint! Ám mikor kihűl már, Pusztaság, mi rá vár, S nulláról kell kezdeni Megint. Ünnepre hívnak pokolbéli hangok, Ivással adjunk hamvainknak rangot, Félszemű küklopsz legyen táncra kérve, S örvendjünk hozzá Vízözönünk nézve. Nem álom ez immár, Valahol közel jár Rothadás, füst átható Szaga. Egyre halkabban szól, S látszik a magasból - Ősz a rémült hangadó Maga. Ébreszd az álmost, húzzad a harangot! Szerelmes párok mind hallják e hangot, Kiégett földön jól csak olyan élhet, Ki holt, vagy eddig nem született még meg.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2019