Hát, halljátok mind - hoho-hó! haha-háj! -
Hogy kalóz vagyok, ki amúgy Papagáj!

Nos, ezer-akárhányban születtem én
Egy liános banánligetben.
Papám kakadu, nem egy szó-fenomén,
Még nem beszélt semmilyen nyelven.

Ám elhagyván nemsoká szép ligetünk
A Cortez, a kegyetlen elbánt velünk:
A papámra Fernando ráordított,
De választ rá persze, hogy nem kaphatott,
Hisz beszélni ő nem tudott.

Én éjt-nappal, bosszúból és konokul
Csak bifláztam négy szót, de azt spanyolul,
És százszor is felmondtam nagy precízen,
Hogy Corrida! Caramba! Ördög vigyen!

Hát, halljátok mind - hoho-hó! haha-háj! -
Mit kalóz mesél, ki amúgy Papagáj.

Ránk visszafelé a vihar leszakadt,
De más baj is volt, ami hullt rám:
Egy Brigg névre keresztelt angol fregatt
Megcsáklyázott bennünket durván.

A kézitusánk tartott több napon át,
És rám újabb kalózok fogsága várt.
Nos, azóta hajóztam számos hajón,
A térítők mentén, és fenn északon,
De mindig csak kalózokon...

Ők etettek, itattak begy-teltemig,
Hogy köszönjek „How do you do!”-val nekik,
De éjt-nap csak azt fújtam én precízen,
Hogy Corrida! Caramba! Ördög vigyen!

Hát, halljátok mind - hoho-hó! haha-háj! -
A kalózt, ki tengeri és Papagáj.

Vagy száz évig hajóztam, mit számított?
Míg jött egy kis matróz, egy senki,
És fityingért passzolt el, mint egy rabot,
Bár akkor már tudtam csevegni.

Egy meglepett pasának kése törött,
Hogy Szalam!-mal vártam a jó törököt.
Már attól is kis híján gutát kapott,
Hogy megtudta: írok is, és olvasok,
Sőt, táncban is brillírozok!

Én Indiát láttam, Iránt, Irakot,
És e-gyé-ni-ség, nem egy tolldísz vagyok.
(Csak vadember tekinthet rám imígyen.)
Hát, Corrida! Caramba! Ördög vigyen!