Peking város közelében
Hunvejbinek1 járnak-kelnek,
Lázasan és eltökélten
Régi képeket keresnek;

Nem azért, mert régi képet,
Szobrot zárnának szívükbe:
„Kult-forr”-os köpőcsészéket
Tesznek majd ki a helyükre.

Mivel biztos, mert oroszul jól tudok,
Kiejtve a nevük - más lesz...
Ám ez az illetlen, csúf dolog
Nyelvemre szigorú zárt tesz:
Hun-vej-binek...

Jó játékot játszat vélük
Mao elvtárs, a vezérük:
Nem kell iskolába menni,
Ide, srácok, balhét verni!

Hát, a srácok beindultak,
Persze rég nem kiskorúak,
Kaszaboltak férfit, nőket,
Miszlikbe aprítva őket!

Mivel biztos, mert oroszul jól tudok,
Kiejtve a nevük - más lesz...
Ám ez az illetlen, csúf dolog
Nyelvemre szigorú zárt tesz:
Hun-vej-binek...

Nos, egy kicsit megpihentünk,
Átmegyünk most garázdába;
Ha meg csönd van körülöttünk,
Vélte Mao s Lin, a társa,

Mivel tudjuk rontani még
Légkörét a világrendnek?
Mutogassunk jó nagy fügét
USA-nak, SzSzSzR-nek!

Mivel biztos, mert oroszul jól tudok,
Kiejtve a nevük - más lesz...
Ám ez az illetlen, csúf dolog
Nyelvemre szigorú zárt tesz:
Hun-vej-binek...