Mao Ce-tung
Nagy huncutunk,
Ki máig sem rest megszorítni azt, ki gyengébb.
Ha nőt ilyennek vél,
Mindjárt asszonyt cserél.
Most addig süllyedt, hogy színésznőt vett el nemrég...

Melléfogott,
Le is fogyott,
Hisz vérmes kedvű lett az új nej általában.
Nem asszony... rém,
Ki könnyedén
Dönt „kulturális forradalom” száz dolgában.

Csiang Csing, állj elő,
A „talmudod” nyerő,
S a férjed ellensége reszket már!
Már látszik végjele -
Liu Sao neje
Eltörte lábait, és sánta ebként jár...

Ki Maot nem idéz,
Az renegát, csibész,
Majd tacepaót visz, ragasztva hátsójára!
Vitázni véle kár,
Mert azért bosszút áll
A neje, és vele Lin Piao barátja.

Ki nékünk nem hisz, az
Egy műveletlen gaz;
Ki nékünk nem hisz, az - mind talpnyaló és nyafka...
Bár valljuk Marx tanát,
Jangcét nem úszta át,
S így elnökünk, Mao, e zsidót meghaladta!