Bebiflázván Mao idézeteit
Portréjával egyszer felénk meneteltek;
Akkor szegtünk szabályzatot egy kicsit,
Újságból a többi jól ismert már nektek...

A dal beugrott, a vers neve -
Szinte a fülembe súgták:
„Hallgatja Sztálin, Mao vele”, -
Mégis most e háborúság.

Aknavető-tűztől támogatást nyerve,
Némán, lopakodva, mintha csak vadászat,
Kínai hadinép rohant engemet le,
Később tisztázódott, létszámra - egy század.

A dal beugrott, a vers neve -
Szinte a fülembe súgták:
„Hallgatja Sztálin, Mao vele”, -
Mégis most e háborúság.

Azelőtt: rágd öklödet, de nincs lövés,
Jobb, ha otthon enyhül szomjad kakaó nyomán,
Ám parancsba jött: ma nem lesz áttörés!
Fityisz önnek, Mao elvtárs, és No pasarán!

A dal beugrott, a vers neve -
Szinte a fülembe súgták:
„Hallgatja Sztálin, Mao vele”, -
Mégis most e háborúság.

Azelőtt lőttem futva, esve térdre,
Lassú döntésekhez nem voltam én szokva.
Azelőtt lőttem képzelt ellenségre,
Most - muszáj élőkre, mozgó célpontokra.

A dal beugrott, a vers neve -
Szinte a fülembe súgták:
„Hallgatja Sztálin, Mao vele”, -
Mégis most e háborúság.

Ránk aknák potyognak, századuk nyomul,
Gázlót nem ismerve folyónak kell futnunk...
Ily aknavetőket, bánt is piszkosul,
A kínai népnek mi ajándékoztunk.

A dal beugrott, a vers neve -
Szinte a fülembe súgták:
„Hallgatja Sztálin, Mao vele”, -
Mégis most e háborúság.

Jó régen előbújt a nagy etető,
Ám fele se tréfa most az ilyen tettnek,
Mieink le hasra, össztűz, mennydörgő...
Újságból a többi jól ismert már nektek.

A dal beugrott, a vers neve -
Szinte a fülembe súgták:
„Hallgatja Sztálin, Mao vele”, -
Mégis most e háborúság.