Hogy nem illik koromhoz, azt hiszed?
Én nagyritkán nyitom ki lelkem zárját.
De Magadánról mesélek neked -
Halld hát!

Hogy a Nagajszki öblöt majd felülről
Lássam,
A gépre fel én nemcsak úgy szeszélyből
Szálltam.

Mert Magadánba vitt egyszer utam,
Mint járványtól, magamtól kellett szöknöm.
És vodkával ott leittam magam
Rögtön!

De a Nagajszki öblöt ott felülről
Láttam,
Mert én a gépre nemcsak úgy szeszélyből
Szálltam.

A hírek rólam bevágtak elém,
Mert lassú volt a hóvihar, a gép is,
De elrepültem barátomhoz én
Mégis!

És a Nagajszki öblöt ott felülről
Láttam,
Mert én a gépre nemcsak úgy szeszélyből
Szálltam.

Esélyt nem adtam rámszállni lazán
Az ellenfélnek, ereim sem vágtam.
Csak fogtam magam, irány - Magadán,
Bátran!

Én a Nagajszki öblöt ott felülről
Láttam,
Mert én a gépre nemcsak úgy szeszélyből
Szálltam.

Igaz, itt hagytam hölgyek táborát,
Írták nekem: “Eddig magában hittek!”
Nos, Magadánba mentem, legyünk hát
Kvittek!

És a Nagajszki öblöt ott felülről
Láttam,
Mert én a gépre nemcsak úgy szeszélyből
Szálltam.

Midőn hidegre vált az ősz után,
- Bár messze van, és drága is különben -
Megint megyek... barát vár... Magadán...
Rendben!

A Nagajszki öblöt nem láttad mégsem,
Balga!
Mert gépre bár szálltál, csakhogy nem éppen
Arra...