Folyónál-e, tó mentén
Egy dózerrel melóztam én,
Porban, kezeslábasban nyakig;
Virradatig volt robot,
Giliszta is volt bőven ott,
S a földből rubelt toltam ki - alig...

Nem a sors csalt ide engem,
Még csak egy aranytelér sem, -
Széles csontom, tágas tüdőm,
Meg a természetes dühöm.

Fölösleges vigyorod,
Hisz nem vagyunk mi angyalok,
Parancsolatot sem ismerünk...
Tutajokat úsztatunk,
Vidáman egyensúlyozunk,
Nem versengnél istenként sem velünk.

Nem a sors csalt ide engem,
Még csak egy aranytelér sem, -
Széles csontom, tágas tüdőm,
Meg a természetes dühöm!