Hajónk meleg tájra tart Örökre, Nem lát minket honi part Kikötve. Forgatjuk a szerencse Kerekét, Vihar, tudjuk eleve, Lesz elég. Mássz gyorsan az árbocra, öreg, Felmerült egy kérdés élesen: Szárazföldet pillantasz-e meg, Vagy szigetet történetesen? Valakinél kész van a Számítás, A hajója egymaga Megnyugvás, A többi meg anyaszült Meztelen, Mert kiderült, dolga van, Nem pihen. Lenyírtad a sorsodnak haját, Nevessél a képébe neki. Kinek szárazföld dukál, saját, Kinek sziget, az is csak kicsi. A pikk dáma - baj, átok, Károgták, Szárazföldre találok, Jósolták... Most se jött be, cigánylány, Teneked, Azt kerestem igazán: Szigetet. Part tűnik fel, mint lidérc, de zöld, Számolj százig el nekem, Ne siess! Ez lesz a szárazföld, Vagy csupán a szigetem?..
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2015