Memóriánkban arcok és napok,
Esetek vannak mélyre eltemetve,
Mint kútban, hová megpróbálhatod
A belenézést, ám ábrázatod,
Az is csak torz lesz alighanem benne.

Eldöntője, mi ál, mi valódi,
Csak pártatlan bíróság lehet:
Vigyázzatok múltat leporolni,
Vén cserépedényt ne törjetek!

Bölcsesség, háborús jut az eszembe
Néhanap hirtelen:
Tűzszerész egyszer vét, másodszor erre
Képtelen.

Felhánytorgatják lustán egyesek,
Míg nem szívesen emlegetik mások,
Sőt, tiltakoznak emlékezetek,
S a múlt nyugszik, mint régi sírlelet,
Mit sohasem bolygatnak feltárások.

Elvittek a határról az évek
Minden nyilat, mely irányt mutat,
Így a múltban könnyedén eltéved
Bárki, s nem lel vissza sem utat.

Bölcsesség, háborús jut az eszembe
Néhanap hirtelen:
Tűzszerész egyszer vét, másodszor erre
Képtelen.

Ne ítélj rögtön, adj időt neki:
A népek minden tettük indokolják;
Feledni vágynak, nem elrejteni,
S az évek mélye még jócskán fedi
A sok felejtett rozsdás, régi aknát.

Elaknásított terén a múltnak
Jobb tévedés nélkül ásni, mert
Kik hibáikból ott nem tanultak,
Elveszítik abszolút a pert.

Bölcsesség, háborús jut az eszembe
Néhanap hirtelen:
Tűzszerész egyszer vét, másodszor erre
Képtelen.

Az óra indul, gombnyomás elég,
Az emberek idege nincsen fából,
És robban, ha a kábel végigég,
Vagy nem, ha jókor rátalálnak még
Az aknára, és hopp, ki detonátor!

Tenger virág altatja a földet,
Ám ha aknát lelnek mélyiben,
Ügyes kezek kiemelik őket,
S ott robbantják, hol nincs senki sem.

Bölcsesség, háborús jut az eszembe
Néhanap hirtelen:
Tűzszerész egyszer vét, másodszor erre
Képtelen.