Rezervátumban (feledtem helyét...)
Élt egy Kecskebak, hosszú szarvú lény,
Farkasok közt nőtt, ámde énekét
Csak úgy kecskemód mekegte szegény.

Legelgetett jó füvecskét, gömbölyödött napra-nap,
Tőle rosszat másra sosem hallott senki,
Nem hozott sok hasznot, teje kevés volt vagy elapadt,
Ugyanakkor kárt sem szokott soha tenni.

Egy kis tó körül volt a legelő,
Nem sértette így meg mások birtokát,
Felfigyeltek rá, mily ártatlan ő,
S bűnbak szerepére kiválasztották.

Lévén Medve úr egy ravasz svihák,
Például ha valakit becsap medvemód,
Kecskét elkapják, előállítják,
S kap szarva közé mindent, csak nem jót...

Nem ellenkezett, sőt, vígan tűrt verést, erőszakot,
Büszke volt a kecske ütlegek nyomára.
Medve maga mondta: “Én a kecskére büszke vagyok,
Mindnyájunknak méltó a csodálatára!”

Mint trónörököst vigyázták azok,
Született is egy erdei rendelet:
Rezervátumból ezt a bűnbakot
Kiengedni még időre sem lehet.

És a kecskebak ugrált csak tovább,
Rosszalkodni kezdett úgy csendben, titokba’:
Volt, hogy csomóra kötve szakállát
Farkast fa mögül jól ledisznózta.

Mikor aztán megint újabb bűnt varrtak a nyakába,
Mert a farkasfalka túl sok prédát ejtett,
Medvemódra felüvöltött, ámde most is hiába,
Nem fordított senki akkor rá figyelmet.

Míg egymás között civódott a vad,
Megerősödött azon vélemény:
Minden medvénél, rókánál e Bak
Sokkal hasznosabb, értékesebb lény.

Kecskénk hallva ezt váltott hangnemen,
“Ej, ti barnák, foltosak, mától rend lesz itt!
Farkas-ellátmányt máris elveszem,
És a medvéknek előjogait.

Majd én megtanítom nektek az erdei regulát,
Mindenfelé kifüggesztem házirendem,
Szarvra hánylak benneteket, reszkessen, ki renegát,
Rossz híretek a világba szétterjesztem!

Lesz közületek, kit a föld temet,
Megdöglötök mind, nem bocsátok én!
Arról ugyanis magam dönthetek,
Bűnbak joga az, vagyis - az enyém!”

Rezervátumba (feledtem helyét)
Főnök lett a bak, de nem régi mód,
Egykor farkasként fújta énekét,
Most már medvemód bömböl és morog.

A gidák is mind feltűrték ingüknek az ujjait,
Farkaskölyköket nyírtak meg tar kopaszra,
Restelkedni ezért okuk mára nulla itt,
Oroszlántól van az apjuk felhatalmazva!

Fennkölt ihlettől, hegyes szarvaktól
Félt az Oroszlán, s gondolt egy nagyot:
Minden medvéből, minden farkasból,
Minden rókából csinált bűnbakot!