A fejem, hogy a plédem alá dugtam,
Egy furcsa álmot láttam hirtelen:
A Muhina-szoborpár futott ottan,
A nő, a kolhozista elől gyorsan,
Ki kiabálva, sarlójával zordan
A munkást hódoltatta mérgesen.

Sitty-sutty, guvaszd ki szemed -
Állni többé nincs minek,
Jönni sem, s vakítni meg,
Lelkendezni így - kinek...

Turbékolva szálltak rá a galambok,
De minek a turbékolás, kiabálj!
Rászedték és becsapták a csapatot,
Csúszkáltak meg táncba fogtak azok ott,
És reád a fedezékbe beugrott
Sok szólista, vendégszínész, sztárkirály.

Sitty-sutty, guvaszd ki szemed -
Állni többé nincs minek,
Jönni sem, s vakítni meg,
Lelkendezni így - kinek...

Nem ejtesz már fejeikre valamit,
Nem helyezel rájuk mostan koszorút,
Keresd-kutasd Don Quijote nyomait
Járva Ibéria tartományait,
S óvja Walter Scott szelleme álmaid.
Ringass, hallgass, vedd el tőlem az adut!

Sitty-sutty, guvaszd ki szemed -
Állni többé nincs minek,
Jönni sem, s vakítni meg,
Lelkendezni így - kinek...