Barátaim, ha utcán jár valahol, Nincs senki, aki biccent neki! De a MHAT-portás előtte meghajol, Mert Jalovicsot jól ismeri. A nép meg csak értetlenkedik, S találgat mindegyik: “Kiféle lépked itt?” De évek múlnak, s megint megy valahol, Vagy inkább autóval járkál... És kalapját lekapva mind meghajol: “Géna Jalovics a volánnál, Ki nem is oly rég Kanadában Sztárolt egy színházban”.
* * *
Diplomát a MHAT-stúdió adott sokaknak, De szerepet nékik egy színház sem adott, Így e tehetségek mind lassan elsorvadtak, Ahogy Versailles-ban a gesztenyefasorok. Sokakra ilyen sors vár, de ön nincs veszélyben. Miért? E kérdésre megfelelek magam: Bár nem tud oly sokat, mint a Spinoza éppen, De tehetsége, bája s hozzá orra van. Marina, igyunk elsőt végre Fiad s férjed egészségére!
* * *
Ha lenne s inna-enne itt, Mondhatna már ő ilyesmit: Mit akartam, az meg lett adva, - Emlékszem csodás pillanatra!
* * *
Felhőcskék, örökös vándorok idefenn, Ne vigyétek őt el, keserű fonákot! Mint üldözöttet, minél hamarabb ezen Gorkij utcabeli lakásba hozzátok.
* * *
Forog már a spanyolok lemeze, Csak mielőbb - végigforogna. Genka és Marinka, az ő neje, Hívtak minket évfordulóra.
* * *
Ananászok úszkálnak konyakkal dús pezsgőben, Csodanedű csillan át kristály üvegén. Spanyol hangulatban és csehek varrta öltönyben Nézem asztalon a bort, s inni vágyom én.
* * *
Ki ilyet mer szólni, napokra lecsuknám: “Minden évforduló - elfogultság pusztán!” Azt mondom: néktek száz év kijár Vénülés nélkül, mint írtam már.
* * *
Sem Homérosz, sem Avicenna, Szerény költő vagyok csupán. Éljen hát Jalovics, a Géna, Míg rá nem un egyáltalán.
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2023