Ez egy szállóban történt, ahol kinn gépek zúgtak,
Csak az ellenségemnek ilyen kívánható.
A királynő elfáradt, a királynő elszunnyadt,
S a királynő megdermedt, miként éjjel a hó.

Midőn sarokba dobják a csincsilla-bundákat,
Az éj őt árnyba rejti, az óriás lepel.
Én érzem nedves ajkát, a vágy gyújtotta lázat,
S hajának ébenébe merülnék végleg el.

Csakhogy eljön a reggel, mely mindeneknél bölcsebb,
Derült kezdettel indul a kékes-szürke nap,
S miként hajlékony kígyók, kezei átölelnek,
A lelkem körülfonják, s engem megfojtanak!