Ez egy szállóban történt, ahol kinn gépek zúgtak, Csak az ellenségemnek ilyen kívánható. A királynő elfáradt, a királynő elszunnyadt, S a királynő megdermedt, miként éjjel a hó. Midőn sarokba dobják a csincsilla-bundákat, Az éj őt árnyba rejti, az óriás lepel. Én érzem nedves ajkát, a vágy gyújtotta lázat, S hajának ébenébe merülnék végleg el. Csakhogy eljön a reggel, mely mindeneknél bölcsebb, Derült kezdettel indul a kékes-szürke nap, S miként hajlékony kígyók, kezei átölelnek, A lelkem körülfonják, s engem megfojtanak!
© Szöllősi Dávid. Fordította, 2023