A lelkem tapossa egy ismeretlen,
Belé is köp tán, - mit számít neki?!
Pont erre való ez az ismeretlen,
Ki épp a túlsó oldalt szereti.
A túloldalról jött ő ideátra,
Arról, mely nékünk más világ nagyon,
Ha egybeírva lenne azon mára,
Nyugodtabb lennék százszor, állítom...
|