Ez minden hát! A mély álomnak vége!
Itt engedélyt nem ad semmire senki!
Én távozom külön, magam, de végre
A kifutóról fogok felröppenni!

Egy vízen úszó lakon vagyok, tetszőn,
Amit hajónak neveznek a népek.
Ej, kapitányom, barátom, megmentőm!
Ezt-azt legalább felejtsünk el véled!

Felejtsük: mit muszáj, mit szabad tenni!
Nem ismerősünket, a nőnket persze!
Lehetetlen mindenre emlékezni,
Lehetetlen és szükségtelen, - nem de?