A terhet vittem szerteszét
Falvakba sorban,
És fáradt lettem, könnyűség,
Bár súlyos voltam.

Csak mikor vész fenyegetett
Rizikót sejtve,
A lábam akkor fékezett,
Tárcsát hevítve.

Hunyt szemmel futva koptattam
Cipőim talpát,
S a fékembe se tapostam,
Ne kopjon az hát.

Ha vittem mégis fémeket,
Mert bőven vittem,
Kerékkel szedtem bár szeget,
Kevés volt minden.