Egy moszkvai kényelmes lakban
Élt, s gondja nem volt őneki.
De apja, anyja nagy összhangban
Döntött: a fiúk - egy zseni!

A szókészletet bemagolta,
Olykor jól is fogalmazott,
Egy hajszál még, - és sztár lett volna!
Szerelmes hős-ügyefogyott...

De mint egy űrlap, maradt tisztán,
Más szféra már, hol most lakoz;
Akár ló hátán, ül rakétán,
De lovasként - fájóan rossz.

Mindez nem első ízben nála,
Mindig szárnyalt az egekben,
Roppant sajnáljuk, rakétája
Nagyon nincs biztos kezekben.