E dalocskát valaki nékem eldalolta,
Óra múlt, s már kuplét daloltam helyette:
Nejét a férj csókolta, munkába távozva,
Az anyját, mint mindig, csókolni feledte.

Költő ismerősöm minden egyes sorával
Kegyetlen sújtott le a hűtlen férjekre,
Miközben ő naponta csókolódzott mással,
A nejét, mint mindig, csókolni feledte.

A „Moszfilm” környékén találtunk bús dolgokat:
Kevés saját filmet forgatott évente,
Külhoni filmekből szinkronizált jó sokat,
Hogy maga is gyártson, mint mindig, feledte.

Nagygyűlésen lángolón szólt egy aktivista:
Szántani, hej, ifjak, gyertek szűzföldekre.
Számos szerelvényt kísért Altájig meg vissza,
Magát elkísérni, mint mindig, feledte.

Magának és nékem is hányszor esküdött meg
Barátom, hogy a vodkát végleg eltemette,
De ha „Sztolicsnajával” maga maradt főleg,
Eme esküvésit, mint mindig, feledte.

Dalolok, de félek, a teremből valaki
Azt mondja utólag majd fellépésemre:
„Bár koncertjén sok dalt volt szerencsénk hallani,
Vezetni a műsort, mint mindig, feledte”.