Vízen, keréken, púpok közt, ló nyergében és vagonban,
Reggel, napközben, este, éjjel, jó és rossz időben,
Nagy buliért, hatalmas zsákmányért, üldöző sorokban
Útra kelünk, sorsnak, tanácsnak keresztbe-tevően.

Arcunkat pofonokkal égetik a szelek,
A hó hátunkra nő, és lesz belőle púp…
De előttünk - rubelekből kilométerek,
S a nagy bulikra év, akár még száz is jut.

Odakünn és a lelkeink mögött a fények kihunytak,
És érintéseinken kívül a meleg elveszett.
Hideg van az ablakokon túl, a Földön szelek fújnak,
Mi melengetett, fénylett, most minden sötétbe esett.

És pofonjaival arcunkat a szél veri,
Megbántott feleségünk lesüti szemét,
De hosszú rubel előttünk, kilométernyi,
És óriás bulik, mi száz évre elég.

Mint idegen grimaszt, én más ruháját úgy öltöttem fel,
Vagy más bőrébe, hirtelen, egy időre bebújtam:
Előtte, közben, majd utána, és ha ideje jött el,
Azóta cselekszem, sorsból, tanácsból nem tanultan.

Arcomat hol szelek, hol pofonok égették,
Pevek öblébe úszom, törve a jeget.
Hol vagytok, rubelek? Hány kilométer lesz még?
Száz évig csak buli - mindez helyettetek...