Nem vagyunk mindig vénebben bölcsebbek:
Ez attól függ, hogy éltél, s most miképp...
Mondogatjuk: „A mi korunkban bezzeg...”,
S szidjuk az ifjak életvitelét.

Akkor nálunk minden másképp volt -
Más utakat jártunk, más irányban.
Akkor nálunk minden másképp volt -
Más szavakkal szóltunk mindahányan...
Akkor nálunk minden másképp volt.

A fiatalság nem ártatlan persze,
Ezt gyakran mondták nekünk öregek,
De rút halálon s poklon átallmentve
A mi zászlónk leng a Reichstag felett.

Akkor nálunk minden másképp volt -
Ugyanazon utakon vonultunk.
Akkor nálunk minden másképp volt -
Ugyanazon szavak révén szóltunk.
Akkor nálunk minden másképp volt.

Azt gondolom, és ki is mondom, tudván,
Az ifjúság, mely most él gondtalan,
Minden kegyetlen és kritikus órán
Az első sorokban lesz biztosan.

Megesett a mi korunkban is -
Ugyanazon utakon vonultunk.
Megesett a mi korunkban is -
Ugyanazon szavak révén szóltunk...
Megesett a mi korunkban is!

Korunknak nem kell nimbusz, emlékmű sem,
Nekünk - hízelgő, szép szófordulat.
Apa és gyermek hadakozzék könyvben,
A mieink - tiszteljék apjukat.

A mi korunkban - csak így tovább!
Egy úton megyünk felsorakozva.
A mi korunkban - csak így tovább!
Egyazon dolgokról álmodozva:
A mi korunkban - csak így tovább!