Nem volt soha az, mit kezdetben akartunk,
Volt bár, mi csak népnek lehet,
De valami okból hosszasan hallgattunk,
És nekik nótákat másképpen daloltunk,
De nem kellett volna, nekik nehezebb…
Kell egy kissé derűsbeket.
Akkor tessék hát!

Nekünk így a jó, de érdekesebb sokkal,
Mikor minden nem olyan jó,
S az emberek próbálkoztak bús dalokkal;
Velem nem unatkozik, én se vele okkal,
Szeretik, mert a dicséret - lelki szó:
„Legyen nóta még, hallható!”
Akkor tessék hát!

Hasonló idillt a középkortól kezdve
Emberfia még nem látott:
Egymás nélkül nem volt mozi felkeresve,
De órákat töltöttek el együtt persze -
Gyors randiért volt ravaszkodás, vásott.
Nem hiszitek? Kópéságok?
Akkor tessék hát!