Van nálunk egy tengerész,
Ő nekünk mesélni kész
Világítótoronyról sokfélét, -
Hogy fest, miképp működik,
Mint mutat utat nekik,
Segítve a hajók révbe-értét.

Sziklás partok elé szánják őket,
Sekély tenger-öblökbe.
Rossz időben mentséget köszönhet,
S számít hajó fényükre.

Bár ily tornyok léteznek,
Más tornyok is akadnak,
Lelket tőlük sokan nem is várnak.
Teljhatalma ezeknek
Bizony nagyon-nagyon nagy:
Főnökei ők maguknak s másnak.

Emlékszem, majd ül a srác, gondoltam,
Bíró nem bíztat verekedőt.
Ismerőse, egy torony azonban
Pártját fogta s megmentette őt.

Mint botrányos vedelőt
CUM-ból elkergették őt,
De a Tornyot kérte: „Vegyetek fel!”
Mordult az, s felelt: „aha”,
És a GUM-ba berakta,
Hová első helyettesnek ment el.

Dolgozott ott szombatig nagyjából,
De az nyilván nem úgy sikerült,
És a Torony felelős posztjáról –
Bizony repült...

Huligán lett, leszidott
Két járókelőt is ott,
Nyilvánosan verekedett gyakran;
Megérdemelne ezért
Ő egy példás büntetést,
De csak járkál megint – a szabadban!