Véget ért a munkaverseny,
Két tervet húztam le már.
Jutalomból utazásra
külföldre küldött a gyár.

Lemostam a koszt, a kormot,
Ettem finom tonhalat,
S meghallgattam az instruktort:
Mit szabad s mit nem szabad.

„Tudnod kell, ott az élet -
Színvonal,
És hogy ebből ne származzék
semmi baj,

adok neked egy brosúrát,
okosat,
ne viseld majd marhamódra
ott magad.”

Elmondta, mint édes bátyám,
Nehogy későn halljam ezt:
milyen az a demokrata
lengyel város, Budapest.

 
 
 
 

Hogyha vodkával kínálnak
azok a demokraták,
mondd meg nékik: kedves fiúk,
nem iszom én, csak teát.

Ajándékaiktól fordulj
daccal el.
Mondd neki: ez nálunk is van
dögivel.

 
 
 
 

 
 
 
 

Hej de, Budapesten hív a piac,
csalogat,
megnézem a német, román
csajokat.

Népidemokrata csajok,
aszongyák,
Szovjetember pénzét el se
Fogadják.

„Hanem a burzsoá métely
tapadni fog rád, de hogy!
Főleg a házasságtörő
kalandoktól óvakodj!

Jó bögyösen ott a kémnők,
kínálják bájaikat,
Nálunk ez már hálistennek
régesrégen nem divat.

De meglehet, gubancos lesz
a téma,
Férfiruhában ül be a
kupéba.

Fűzője alatt a nitro–
toluol:
Nicsak, nem nő ez a férfi
valahol?”

Úristen, azt hogy ellen–
őrizzem?
Tapogassam? Attól Isten
őrizzen!

Kemény fickó az instruktor,
osztja csak a szöveget,
hogy a külföld milyen álnok,
szinte belegebbedek.

Elmondom most neked, Duszja,
Hitvesen, hogy megjegyezd:
Úticélom Bulgária
fővárosa, Budapest.

Vigyázni kell a kémekre,
kényes témák ugranak,
akit lehet, meg kell győzni,
verekedni nem szabad.

 
 
 
 

Még hogy én ott agitáljak?
Akkor inkább nem megyek!
Le van szarva Ulán-Bátor
és benne a lengyelek!

Nem jön álom a szememre:
- Duszja, te!
Megleszünk mi külföld nélkül,
igaz-e?

Nem vagyok én ezeknek
Se sógora, se öccse,
Nem értek a nyelvükön
egy mukkot se!

Édesdeden alszik Duszja,
Haja csupa hajcsavar.
Rámmordul még félálomban:
- Hallod Kolja, ne zavarj!

Nem tudtam, hogy ilyen gyáva
Legény lett tebelőled,
Vigyázz, Kolja, mert a végén
Még elválok tetőled!

Különben is, megigérted,
te ripők:
Bungladesből hozol asztal–
terítőt.

Spórolj meg pár rúpiát, ne
légy smucig!
Mindegy mit, csak hozzál onnét
valamit!

Úgy alszom el, átölelem
az én drága Duszjámat,
de azért csak velem marad
álmomban a búbánat.

Mit is látok? Nagy-nagy várost
utcákkal,
sok magyar csajt dobokkal és
puskákkal.

Duszja asztalterítője
krémszínét,
s a sok ravasz bungladesti
kémspinét.

Nem fogom a románokat
Kihagyni:
Rendes Volga-menti nép az,
Ahogy mi.

Másnap reggel fejfájásra
ébredek.
Egye fene, ha muszáj, hát
Elmegyek.