Szólni késő, nevetséges,
Nem terveztem, de
Mit hallgassak? Az ügy véges,
Megvolt, nincs mese...

Kampó, falba vert,
körben megtekert,
fogom minden erőmmel én,
ám - tavaszvég van,
s ébren, álmomban
szárnytalan repdesém.

Ördög vigyen el,
fogadásból bort soha ne igyál,
kulcsot ajtóra sosem akassz fel,
ne hangoskodjál!

Szembe sose nézz,
Rágyújtanál? Ne gyújts, mert az vész!
Ne osztogasd szét a lelkedet,
zárd be reteszed!

Égsz - ne üvöltsél,
Párizsba vágysz - ismerj türelmet,
de barátra mindig ügyeljél,
bár a sztyepp süket.

Váratlan barátom akadt,
Szívet melenget.
Rám cserélt el ő sokakat,
Nem új ez neked?

Társam lett nekem,
Mikor körülem
Senkifia - de megszoktam,
Lélek, egy szent nincs,
Sőt, másféle sincs...
Ő meg - a nyomomban.

Ördög vigyen el,
Hogyha akarsz - igyál fogadásból,
ajtódra a kulcsot akaszd fel,
s nézz szembe mától, -

Beszélj hangosan, és ha úgy rágyújtanál,
hát gyújtsál,
lelked osztogatnád szét - rajta hát,
tárj ki spalettát!

Hívlak - ne késs el,
Ha Moszkvába vágysz, tessék, útra fel,
ébren dalokra emlékezned kell,
járj szerencsével!