Ön negyvenesekig elgurult mára,
De élte gyorsan nem pörög le:
„Örökkön élőkből” az Ön „Kortársa”,
Így játszania kell - örökre!

Divat lett magázni, pertu most nincsen,
Az cár-, király-, Cseka-szokás volt.
Meglelte a színt Ön „Kettő a szín”-ben,
S a „Dekabristák” - még hozzátold.

Éljen Ön százötven, vagy csak száz grammig,
S hordja keresztjét, nehéz bárha,
Maradjon negyven még fél-évszázadig,
Mert nem meztelen a királya!