Az ódák az utolsót hörögték,
Mert a penge, a véres nyiszált;
Balladák szívét is összetörték,
S tört üvegként az sikítva szállt.

Életútjuk tisztesen letudva
A poémák harcban adták fel.
Nótáját a líra, orrból búgva,
Hattyúdalként fuvolázta el.

Mint a fák, ha nedveik kiasznak,
S holtan állnak végestelen-vég,
Költészetből csak sorok maradtak,
A versek meg hangjuk vesztették.

Hogy a Múzsa tovább mégis zengjen,
Himnuszokat bőgettek vele.
Próbálkozott, de nagyon kedvetlen,
Nincs is többé már hamis zene!