Ördög vinné, rám talált
a tavaszi-nyári bú!
Róla szólj, mesélj kivált,
gitárom, te tíznyarú!

Ej, haj, az a baj,
Tömegek ránk nem vevők!
Csak a színház barátai
és a TASSZ-levelezők.

Lábról verlek szélként le
ilyen hírrel titeket:
kiderült, a Peter Weiss,
az a hírhedt, - mumus lett...

Ej, haj, egyszer ott
fordítva is adódott:
kurta „Kihallgatás” után
pá-pá, viszlát, „Mockinpott”!

Sutba vágta valaki
darabunk, a porba;
saját arcát a pasi
óvni így gondolta.

Ej, haj, szenvedünk,
fáj a foghúzás nekünk!
„Óvjátok az arcotokat”,
gonosszal nem szemezünk…

Árnyakkal telt a pagony,
bús táncuk kering-e?
„Az eleven” aznapon
nem léphetett színre.

Ej, haj, bennünket
egyszer angyal se mentett.
Ez estén az éttermében
a nyír-díszlet gyászos lett.

Itt vagyunk mind, egy körben vadászunk,
S utolérni igyekszünk a kort.
„Csöndesek a hajnalok” minálunk,
de „Az anya” csöndes - sose volt...