Ez évnegyed
Nekünk betett:
A darab - tönkre játszva.
A főnököm, csekély öröm,
Jár föl s le odaát.
Krach idején már ugrom én,
S szokott expresszre szállva
Moszkvából gyorsan megszököm,
A célom - Leningrád.

A tervekről mindent tudunk,
A harc - játék nekünk;
Erőt sugallva nyomulunk,
Mert kiverni megyünk.

Akár vakon -
Mindnyájukon
Átlátok, - mind gyerekfők,
S erölködésük vajh’ mit ér
Naponta kettő-hatvanér’…
Figyeltem s látom: mind mi,
Egymást bár ferdén lesnők,
Nem vagyunk előhúzni rest
Némán a három rubelest…

A tervekről mindent tudunk,
A harc - játék nekünk;
Erőt sugallva nyomulunk,
Mert kiverni megyünk.

Nézek magam
Bátortalan
A generációnkra,
Amerre visz, én csúszom is,
Senkit nem észlelek.
Hirtelen szólnak: „Vonatunk
Irányt vált!” vezényszóra,
Nem a szépségek mellett visz,
De föl a meredek.

A tervekről mindent tudunk,
A harc - játék nekünk;
Erőt sugallva nyomulunk,
Mert kiverni megyünk.