R. Vildannak
A műveiben sír, nyafog, s lám,
Sóhajtva szül bús verseket!
Ha meg nem állítják a pályán,
Lehet, még messze is mehet...

* * *
A dialmat-ról írtad novelládat,
S ha elfogadja tán a Kiadó,
Az jele lesz, nyilván, egy nagy bundának,
Hisz’ megfosztottalak fizetésedtől,
Te pótprózát, pótverset faragó.

* * *
Ej, te! Elég már soraidat kenni,
Édes szirup a rímekre sem kell;
Mesét Krilovnál sokfélét tudsz lelni,
Azokat olvasd! Okosabb leszel!