Csupán babák vagyunk, de szépen öltöztetve,
Vitrin, divatszalon, hol minket megnézhettek.
Modellek is vagyunk, akiknek nincsen nyelve,
Csak másolatai élő eredetieknek...

Ám - helyezz akármi pózba,
Ültess le, állíts, fektess,
Szemrevétel lesz a próba,
S mi leszünk majd a nyertes!

Lehet bár Omszk, Leningrád,
A Góbi-sivatag,
Nem kérünk fizut, fejfát,
Sem szép nyugdíjakat.

Mi modellek vagyunk, nincs bőrünk, nincsen vérünk,
Viszont helyén fejünk, bár vatta-agyunk van csak.
Sokaknak úgy tűnik: „Homo” a kinézésünk,
De szerencsére ez - csupán külső hasonlat...

A dolgunk tesszük valahol
Megbízhatóbban mindég,
Ruhánk a „high couture”-ről szól,
S legfőbb - a szívélyesség!

A ruha mindannyiunkon
Tökéletes összhangban,
S a kirakat-sorakozón
Állunk mi egyvonalban.

Előttünk sokaság, nyüzsögnek, nézegetnek,
Folyik az alku lenn, a pénzek lobogtatva,
De próbababát nem vehetnek sohasem meg,
Plasztik-fogát ezért az vígan mutogatja.

Kicsinek orr- s fületlenül
Még szerettek bennünket,
És kádban, mezítelenül
A gyermekek fürdettek.

Kisbabaként kellettünk,
De felnőtté válva
Ruhátlanul nincs becsünk,
Sajnos, ez az ábra...

Listánkon tilalom sorjázik, oly sok minden:
Nincs lógás, per, szitok, más képzelt betegségek,
Alkohol-fogyasztás még színfal mögött sincsen,
Van tervszámunk, és nincs hely névtelen levélnek.

Superman-nél nyugodtabbak
Vagyunk... Ha ég valahol,
Más manöken úgysem akad,
Ki a „Null-1”-re beszól.

Köztünk nincs per, nincsen zaj,
Vitát semmi nem szül,
Egész boltot visznek, haj,
A szemünk se rezdül.

A kollektívánkban, mit barátság fog egybe,
Nincs hullámvasútja szinte az érzéseknek.
De mégis megesnek hibák, bukások, persze,
Mit élő társaink rossz kópiái tesznek.

Nézzétek, minő kirakat,
Manöken-válogatott!
Ti, vérbeli férficsapat,
Minket látva-lássatok:

Köztünk bármelyik nyerő,
És lesz is szerintem,
Mert minálunk jobb-szebb nő
A világon nincsen!