P.V. Masszalszkijnak
A búcsúzás - komoly dolog:
Zokogni mind összegyűlt,
Merthogy elment, eltávozott,
Pontosabban, elrepült...

Nevetgélés nem hallatszott,
Sem örvendő beszédek.
„Eltávozott, eltávozott”, -
Könny hullt alá, temérdek.

Nékünk vigaszt, egyet hagyott:
Gyorsan repül az idő,
S bár ő elment, elutazott,
De mindenképp visszajő.

És maholnap, elmondhatom,
Kezünk újra búcsút int,
Visszatért, s bár náthás nagyon,
Visszatért ő most megint.